Egy kicsit magunkról

Ez most egy kicsit más. Egy összegzés a korábbi terveinkről, elképzeléseinkről, hétköznapjainkról. Nem ezért, hogy sajnálkozzunk, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztük. Csak egy kis háttér-információ, kulisszatitkok (csak Nektek - csak most! :)). Picit azt érzem, hogy ez hozzátartozik az eddigiekhez. Talán egy kis magyarázat arra is, hogy az utóbbi időkben miért vagyunk olyan nehezen elérhetők... :)

Még régen, mielőtt kiderült, hogy Bogi szívével nincs minden rendben úgy terveztem, hogy mivel Julcsi még nagyon pici, meg amúgy sem szeretek túl sokat kórházban lenni (nagyon kényelmetlen, számomra sokkal fárasztóbb, mint itthon pihenni), amint lehet, szülés után hazajövünk. Kb. egy éjszakát szerettem volna bent tölteni.

A heti egy CTG vizsgálat helyett minden délelőttömet a kórházban töltöttem, ahol nem voltak túl kedvesek és segítőkészek, cserébe nem tudtam a "nagyokkal" lenni, hanem mindig másra kellett bízni őket. 

Szerencsére Bence március végén felmondott a munkahelyén, így április közepétől itthon tudott lenni. Részben ezért a gyerekek egész kiegyensúlyozottak tudtak maradtak. Ez engem nagyon nagy nyugalommal töltött el. Mikor kiderült Bogi betegsége, kitaláltuk, hogy egy-két hónapra még itthon marad: ő menne GYED-re Julcsival. Nem mellesleg az egyetemi félévét is könnyebben be tudná fejezni. Sajnos az állam nem engedi, hogy egyszerre mindkét szülő otthon maradhasson, ezért most munkanélkülinek ment el. Ez tudom, nagyon rosszul hangzik, és férfiként és apaként nagy kérés Tőle, de szerencsére bevállalta, így most a gyerekeink és én is sokkal kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Szerencsére néha jön állásajánlat, ezért nem félünk nagyon attól, hogy nem lesz munkája.

Én nagyon nehezen viseltem, hogy Bogit születés után kb. azonnal az intenzívre vitték, vizsgálgatták, megfigyelték négy napon keresztül. Látogatni nem lehetett, csak én mehettem napközben 3 óránként szoptatni. Utána még két napot kellett lennünk a normál osztályon is mire hazamehettünk.

Szerencsére itthon lehettünk két és fél hetet, csak utána kellett beköltöznünk a GOKI-ba (de akkor igen sürgősen).

A műtét előtti hetet, amikor megfigyelték Bogit, nagyon nehezen viseltem érzelmileg. Egész napközben Bogi ágya mellett ültem, éjszaka pedig az ottani anyaszállón aludtam, hogy éjjel is mehessek szoptatni. Így hazamennem nem volt értelme, a gyerekekkel is csak egyszer találkoztam. Ők, hála Bencének és tágabb családunknak és barátainknak, ügyesen vették az akadályt, egészen stabilak és érzelmileg is jó állapotban vannak.

A bent töltött egy hetet nagyon nehezen viseltem. Nehéz volt, hogy nem tudtak biztosat mondani. Nem tudták pontosan mi is a baj és mikor műtik, a műtét tényleg megoldja-e a problémát. Ráadásul Bogin (szerencsére) semmi sem látszódott abból, hogy milyen rossz állapotban van a szíve. Ezt a bizonytalanságot nehéz volt elviselnem. 

A műtét időpontja derült égből villámcsapásként ért minket, de jó volt, hogy nem újabb hosszas és bizonytalan várakozás következik a következő biztos lépésig. Műtét előtt beszéltünk több érintett orvosunkkal (osztályos kardiológus, szívsebész, altatóorvos) és mindenki nagyon kedves volt és támogató. Kedvesen és tárgyilagosan átbeszéltünk velük mindent, és így nem teljesen ismeretlenként tudtunk a műtétre gondolni. és tudtuk, hogy Bogit a legjobb kezekbe tesszük.

A műtét alatt sokáig csak ketten mászkáltunk Bencével (többek között az egyetemén és az IKEA-ban is voltunk...:)). Nehéz volt minden másra gondolni, de egészen jól sikerült a kettesben töltött idő.  Ez egy speciális párterápia. ;) Utána hazajöttünk a nagyokhoz.

A műtét másnapja óta minden nap megyünk Bogihoz, és naponta több alkalommal is informálódunk hogyléte felől. Igyekszünk Benneteket is időben informálni, bár néha nehéz, amikor csak néhány mondatot mondanak.

Nem tudjuk jól kifejezni, hogy mennyire hálásak vagyunk Nektek! Köszönjük, hogy mellettünk álltok, ez nagyon nagy erőt ad nekünk! Köszönjük a sok ránk-gondolást, az imákat, a komatálakat (amik inkább egy gasztronómiai utazás és egy lakoma keverékei), a gyerekvigyázásokat, beszélgetéseket! Nagyon jól esnek az üzenetek (sms, fb, email...) is!

Köszönjük és kérjük, hogy továbbra is maradjatok velünk!

Anna & Bence