Már régóta ajánlottak nekünk egy filmet megnézésre. Ma úgy éreztük, hogy vagyunk hozzá elég erősek és pihentek, úgyhogy végignéztük.
Betöltött a film. A képen még nem igazán látszik semmi, de a HANG! Azonnal megismerem. A ritmusát is. Tudom, hogy hova kell néznem és mit akarok látni. A pulzusom felgyorsul, a szemem és az agyam összpontosít. De aztán peregnek tovább a képek, és én szép lassan visszaérkezem a kanapéra. Néhány perc múlva már mi is mosolygunk a Doktor Úr viccein.
A film a szívműtétekről szól, megmutat mindent. Igen, egészen mindent. A "szemünk előtt" kapnak újabb esélyt gyerekek, lehetőséget a teljes életre.
Pont úgy, mint néhány évvel ezelőtt Bogi. Újra átéltünk nehezebb pillanatokat. De ezeket újra együtt tudtuk átélni. Sokáig jár a fejemben, hogy és ez Boginál...? De aztán már tudom "csak simán" a filmet nézni. Így is jó. És a film után be tudtunk menni a Kisasszonyhoz, hogy megsimogassuk álmában.
Sok érzés kavarog, kérdések merülnek fel bennünk. De az egészet áthatja a hála érzése. Ott vannak az orvosok és nővérek, akik nemcsak a munkájukat végzik. Aztán ott vagytok Ti, akik végig velünk voltatok. Kedves családtagjaink, barátaink, távoli ismerősök, sőt többen vagytok, akiket személyesen sem ismerünk. Jó lett volna, ha mindenkinek egy nagy ölelés kíséretében személyesen is meg tudtuk volna köszönni azt a sok jót, amit kaptunk.
Úgy gondolom, hogy a közösen átéltek megerősítettek minket és titeket, és egy bizonyos szállal összekötöttek bennünket. Ez a bizonyos szál örökre megmarad! Mert akkor és ott együtt - mi, a tőletek kapott csomagokkal! És ezekből a csomagokból a végén mindig Bogi töltekezett!
Nagyon köszönjük Nektek!
És aki megnézné a filmet, itt találja: tiszta mozdulatok (YouTube).
