Hála

Már régóta ajánlottak nekünk egy filmet megnézésre. Ma úgy éreztük, hogy vagyunk hozzá elég erősek és pihentek, úgyhogy végignéztük. 

Betöltött a film. A képen még nem igazán látszik semmi, de a HANG! Azonnal megismerem. A ritmusát is. Tudom, hogy hova kell néznem és mit akarok látni. A pulzusom felgyorsul, a szemem és az agyam összpontosít. De aztán peregnek tovább a képek, és én szép lassan visszaérkezem a kanapéra. Néhány perc múlva már mi is mosolygunk a Doktor Úr viccein.

A film a szívműtétekről szól, megmutat mindent. Igen, egészen mindent. A "szemünk előtt" kapnak újabb esélyt gyerekek, lehetőséget a teljes életre.

Pont úgy, mint néhány évvel ezelőtt Bogi. Újra átéltünk nehezebb pillanatokat. De ezeket újra együtt tudtuk átélni. Sokáig jár a fejemben, hogy és ez Boginál...? De aztán már tudom "csak simán" a filmet nézni. Így is jó. És a film után be tudtunk menni a Kisasszonyhoz, hogy megsimogassuk álmában.

Sok érzés kavarog, kérdések merülnek fel bennünk. De az egészet áthatja a hála érzése. Ott vannak az orvosok és nővérek, akik nemcsak a munkájukat végzik. Aztán ott vagytok Ti, akik végig velünk voltatok. Kedves családtagjaink, barátaink, távoli ismerősök, sőt többen vagytok, akiket személyesen sem ismerünk. Jó lett volna, ha mindenkinek egy nagy ölelés kíséretében személyesen is meg tudtuk volna köszönni azt a sok jót, amit kaptunk.

Úgy gondolom, hogy a közösen átéltek megerősítettek minket és titeket, és egy bizonyos szállal összekötöttek bennünket. Ez a bizonyos szál örökre megmarad! Mert akkor és ott együtt - mi, a tőletek kapott csomagokkal! És ezekből a csomagokból a végén mindig Bogi töltekezett!

Nagyon köszönjük Nektek!

És aki megnézné a filmet, itt találja: tiszta mozdulatok (YouTube).

Éves kontroll

Hát ezen is túl vagyunk! :)

Megvolt az idei éves kontroll és mindent rendben találtak! :) Olyannyira, hogy a következő "éves" vizsgálatra csak másfél év múlva kell menni!

Az ultrahangos vizsgálat során - saját bevallása szerint - a doktornő csak úgy találta meg azt a bizonyos, megmaradt pici lyukat, hogy tudta, hol és mit kell keresni. Tehát itt is rendben van Bogi! :)

A billentyűknél lévő visszafolyás megvan, de nincs vele semmi gond, nem okoz semmit sem, és várhatóan ez így is marad.

A doktornő megint nagyon kedves és megnyugtató volt. Látszott rajta, hogy ő is örül Bogi állapotának.

Itt és most is nagyon köszönjük Nektek a rengeteg energiát, támogatást, segítséget, imát, ránk gondolást, amit a műtét környéki időszakban és az után is kaptunk! 

Anna&Bence

A második szívszülinap

Észre se vettük, hogy megint eltelt egy év.

Immáron két évvel ezelőtt volt életünk egyik legnehezebb napja, ami - hála Istennek, a sok ránk-gondolónak, az orvosoknak és még sorolhatnám - mára egyik ünnep napunk!

Az elmúlt egy évben sok "kisebb" dolog történt velünk, Bogival. Volt tüdővizsgálaton, ahol kiderült, hogy a megnövekedett szíve és a porcgyengesége miatt az egyik főhörgőn van egy komolyabb szűkület. Ezt ki fogja nőni. Addig pedig a köhögősebb időszakokban megelőző jelleggel is inhalálunk.

Rendszeresen jártunk Dévény-tornára is, amivel Boginak nagyon érdekes volt a kapcsolata. Igazából szeretett odamenni, szereti a Tornásztató néninket, de magát a masszírozást elvből nem, és ennek hangot is adott... :) ("elvből": nem fájt neki, nem  küzdött ellene, csak éppen nem tetszett neki :)) Egy ideje már ide sem járunk (bár lehet, hogy újra felvesszük a programjaink közé). Nagyon ügyesen jár, szalad, motorozik, kóstolgatja a futóbiciklit is.

Folyamatosan jár a szája, olykor értjük is, hogy mit mond. Viszont az akarat ereje legalábbis szinten tartott (bár néha azt érzem, hogy komolyan erősödött...). Például ha valamit nagyon magyaráz, ismételget és mi nem értjük, akkor bárhogy is próbálkozunk, nem hajlandó máshonnan megközelítve elmagyarázni.

Azt is lehetne mondani, hogy biztos nem érti, de ez nem igaz. Olykor ugyanis elárulja magát és kiderül, hogy mindent pontosan hallott és nagyon jól megért. :)

A "nagyokkal" jó testvérek módjára elvannak. Olykor játszanak, olykor kedvesen piszkálják egymást, de jól megvannak. Még mindig próbáljuk leszoktatni a harapásról, szerintünk már vannak kisebb sikereink... :)

Nagyon jól esik, hogy sokszor kérdezik/kérdezitek, hogy mi van Bogival, hogy van. Ahogy Ti sem felejtitek el Őt, úgy mi sem felejtünk Titeket! Gyakran eszembe jutnak kis emlék-töredékek abból az bizonyos hónapból. A sok ima, sms, telefon, beszélgetések, a komatálak, ..., az egész hatalmas, összefüggő, kissé kusza háló. Ami megtartott minket, ami összeköt minket Veletek. Nagyon hálásak vagyunk érte és értetek! Köszönjük!

Jó lenne, ha Ti is megéreznétek azt a hihetetlen nagy kegyelmet, energiát, amit mi kaptunk!

Köszönjük, hogy számíthattunk és számíthatunk Rátok!

Köszönjük, hogy Veletek együtt itt lehetünk!

Bogi és a többiek