Hála

Már régóta ajánlottak nekünk egy filmet megnézésre. Ma úgy éreztük, hogy vagyunk hozzá elég erősek és pihentek, úgyhogy végignéztük. 

Betöltött a film. A képen még nem igazán látszik semmi, de a HANG! Azonnal megismerem. A ritmusát is. Tudom, hogy hova kell néznem és mit akarok látni. A pulzusom felgyorsul, a szemem és az agyam összpontosít. De aztán peregnek tovább a képek, és én szép lassan visszaérkezem a kanapéra. Néhány perc múlva már mi is mosolygunk a Doktor Úr viccein.

A film a szívműtétekről szól, megmutat mindent. Igen, egészen mindent. A "szemünk előtt" kapnak újabb esélyt gyerekek, lehetőséget a teljes életre.

Pont úgy, mint néhány évvel ezelőtt Bogi. Újra átéltünk nehezebb pillanatokat. De ezeket újra együtt tudtuk átélni. Sokáig jár a fejemben, hogy és ez Boginál...? De aztán már tudom "csak simán" a filmet nézni. Így is jó. És a film után be tudtunk menni a Kisasszonyhoz, hogy megsimogassuk álmában.

Sok érzés kavarog, kérdések merülnek fel bennünk. De az egészet áthatja a hála érzése. Ott vannak az orvosok és nővérek, akik nemcsak a munkájukat végzik. Aztán ott vagytok Ti, akik végig velünk voltatok. Kedves családtagjaink, barátaink, távoli ismerősök, sőt többen vagytok, akiket személyesen sem ismerünk. Jó lett volna, ha mindenkinek egy nagy ölelés kíséretében személyesen is meg tudtuk volna köszönni azt a sok jót, amit kaptunk.

Úgy gondolom, hogy a közösen átéltek megerősítettek minket és titeket, és egy bizonyos szállal összekötöttek bennünket. Ez a bizonyos szál örökre megmarad! Mert akkor és ott együtt - mi, a tőletek kapott csomagokkal! És ezekből a csomagokból a végén mindig Bogi töltekezett!

Nagyon köszönjük Nektek!

És aki megnézné a filmet, itt találja: tiszta mozdulatok (YouTube).

Éves kontroll

Hát ezen is túl vagyunk! :)

Megvolt az idei éves kontroll és mindent rendben találtak! :) Olyannyira, hogy a következő "éves" vizsgálatra csak másfél év múlva kell menni!

Az ultrahangos vizsgálat során - saját bevallása szerint - a doktornő csak úgy találta meg azt a bizonyos, megmaradt pici lyukat, hogy tudta, hol és mit kell keresni. Tehát itt is rendben van Bogi! :)

A billentyűknél lévő visszafolyás megvan, de nincs vele semmi gond, nem okoz semmit sem, és várhatóan ez így is marad.

A doktornő megint nagyon kedves és megnyugtató volt. Látszott rajta, hogy ő is örül Bogi állapotának.

Itt és most is nagyon köszönjük Nektek a rengeteg energiát, támogatást, segítséget, imát, ránk gondolást, amit a műtét környéki időszakban és az után is kaptunk! 

Anna&Bence

A második szívszülinap

Észre se vettük, hogy megint eltelt egy év.

Immáron két évvel ezelőtt volt életünk egyik legnehezebb napja, ami - hála Istennek, a sok ránk-gondolónak, az orvosoknak és még sorolhatnám - mára egyik ünnep napunk!

Az elmúlt egy évben sok "kisebb" dolog történt velünk, Bogival. Volt tüdővizsgálaton, ahol kiderült, hogy a megnövekedett szíve és a porcgyengesége miatt az egyik főhörgőn van egy komolyabb szűkület. Ezt ki fogja nőni. Addig pedig a köhögősebb időszakokban megelőző jelleggel is inhalálunk.

Rendszeresen jártunk Dévény-tornára is, amivel Boginak nagyon érdekes volt a kapcsolata. Igazából szeretett odamenni, szereti a Tornásztató néninket, de magát a masszírozást elvből nem, és ennek hangot is adott... :) ("elvből": nem fájt neki, nem  küzdött ellene, csak éppen nem tetszett neki :)) Egy ideje már ide sem járunk (bár lehet, hogy újra felvesszük a programjaink közé). Nagyon ügyesen jár, szalad, motorozik, kóstolgatja a futóbiciklit is.

Folyamatosan jár a szája, olykor értjük is, hogy mit mond. Viszont az akarat ereje legalábbis szinten tartott (bár néha azt érzem, hogy komolyan erősödött...). Például ha valamit nagyon magyaráz, ismételget és mi nem értjük, akkor bárhogy is próbálkozunk, nem hajlandó máshonnan megközelítve elmagyarázni.

Azt is lehetne mondani, hogy biztos nem érti, de ez nem igaz. Olykor ugyanis elárulja magát és kiderül, hogy mindent pontosan hallott és nagyon jól megért. :)

A "nagyokkal" jó testvérek módjára elvannak. Olykor játszanak, olykor kedvesen piszkálják egymást, de jól megvannak. Még mindig próbáljuk leszoktatni a harapásról, szerintünk már vannak kisebb sikereink... :)

Nagyon jól esik, hogy sokszor kérdezik/kérdezitek, hogy mi van Bogival, hogy van. Ahogy Ti sem felejtitek el Őt, úgy mi sem felejtünk Titeket! Gyakran eszembe jutnak kis emlék-töredékek abból az bizonyos hónapból. A sok ima, sms, telefon, beszélgetések, a komatálak, ..., az egész hatalmas, összefüggő, kissé kusza háló. Ami megtartott minket, ami összeköt minket Veletek. Nagyon hálásak vagyunk érte és értetek! Köszönjük!

Jó lenne, ha Ti is megéreznétek azt a hihetetlen nagy kegyelmet, energiát, amit mi kaptunk!

Köszönjük, hogy számíthattunk és számíthatunk Rátok!

Köszönjük, hogy Veletek együtt itt lehetünk!

Bogi és a többiek

Egy évvel ezelőtt, avagy a második születésnap

Egy évvel ezelőtt volt a nagy nap. Kora reggel rohantam be a kórházba Annához és Bogihoz, akik a második emeleti szoba előtt sétáltak. Bogi elaludt a karunkban. Róttuk a köröket egyre idegesebben. Egyszer csak elérkezett az a bizonyos pillanat: megjött a zöld köpenyes bácsi Bogiért. Végül Bogit mi vittük föl a karunkban arra a bizonyos ötödik emeletre. Ahonnan le kell jönnie egészen a másodikra. Nehéz volt az út az ötödikig, de még nehezebb volt lefelé.

A nap valahogy eltelt. A nagyok otthon, mi a városban sok ember között egyedül. 10 percenként ellenőriztük, hogy nem csengett-e a telefon. Próbáltuk elterelni a figyelmünket az Időről. Nem arra gondolni, hogy most éppen mi történhet a műtőben. Így kerültünk az IKEA-ba. Céltalanul bolyongtunk a lakások és bútorok között, ahol egyszer csak szembe találtunk magunkat a Jószívű Macival. Tudtuk, hogy velünk kell jönnie (szerintem ő is tudta! :)). Ő a harmadik emelet óta Bogi mellett van és vigyázza az álmát.

Kora délután az áruház parkolójában indulás közben jött az első telefon. Hogy a műtét eddig sikeres volt, de van egy kis "nem várt fejlemény", úgyhogy most várnak újabb műszerre és egy másik orvosi csapatra. Megnyugvás helyett újabb kérdőjelek, telefon haza. (Közben kiderült, hogy éppen most tolják be a műtőbe az egyik nagypapát törött könyökkel...) Irány haza.

A két naggyal irány a játszótér, hátha kicsit el tudjuk terelni a gondolatainkat. Nem sikerült, viszont barátokkal találkoztunk. A beszélgetés kicsit talán segített. A játsziról hazafelé érkezett a második telefon: a műtétnek vége, sikerült, Bogi "a körülményekhez képest jól van". 

Hányszor hallottuk a következő napokban és hetekben ezt a mondatot! Mit jelent a "körülményekhez képest"? Nem tudtuk. (Amikor hetekkel később elolvastuk a zárójelentést, elkezdtük felfogni...)

Ha jól emlékszem, egy kb. háromnegyed órás telefonbeszélgetés során a Doktor Úr sokmindent elmondott és minden kérdésünkre válaszolt. Megnyugodtunk? Talán egy kicsit.

Bogi hihetetlen kitartással, makacssággal és erővel leküzdötte magát a harmadik, majd a második emeletre. Végül egy napos nyári délután hazaindultunk.

Azóta sok idő eltelt. Bogi már mászik, ismerkedik a lakás magasabb rétegeivel, játszik a nagyokkal, és persze makacskodik :) (Ez azért bosszantó, de tudjuk, hogy ez az életének egy fontos része.)

Most épp doktornéninek készül... :D

Tudjuk, hogy Nélkületek így nem sikerült volna! Rengeteg energiát, támogatást, imát, segítséget kaptunk Tőletek, amik mindig a legjobbkor jöttek!

Nagyon köszönjük Nektek!

Bogi és a nagyok nevében is: Anna és Bence

Bogi 1 éves

Bogi Húsvét utáni kedden volt 1 éves!

Nagyon hálásak vagyunk, hogy ez az huncut, eleven kislány ilyen jól van és velünk lehet!
Köszönjük nektek a sok támogatást, imákat. A csodálatos orvosaink és a nővérek munkáját.

11 hónap

Bogi mostanában több kontrollon is volt. Mindkét orvosunk ugyanazt mondja: a meglévő két kis lyuk látszik, de várhatóan nem kell vele foglalkozni. A visszafolyása is érzékelhető, de beavatkozást nem igényel.
Már olyan jól van, hogy a következő kontrollra csak szeptemberben kell mennünk!

Közben a Kisasszony lelkesen kúszik (vagy forog, ha úgy gyorsabb), mindent matat, olykor harap. Szívesen játszik mindennel, főleg ha a többiek is körülötte játszanak. Szeret ücsörögni, rágcsálni. Egyre többször próbálgatja a négykézlábas pozíciót is.

(kicsit megkésve posztoljuk, de ez még egy március közepi bejegyzés ;))

Fél éve volt a műtét! - újabb kontroll, hálaadás

Kedves Mindnyájan!

Holnap lesz fél éve, hogy Bogi 7 órás, életmentő nyitott szívműtétre adtuk át. Hála Istennek azóta Bogi nagyon jól van! Eleven, huncut 7 hónapos, 7,5 kg-os kis(nagy)lánnyá cseperedett. 

A héten voltunk újabb kontrollon. Gyakorlatilag csak pozitív híreket kaptunk! :) A visszafolyás mértéke nagyban javult. Az a pici lyuk, ami a műtét után "keletkezett" ugyan látszik, de annyira picike, hogy nem bemérhető! Egy újabb gyógyszert hagyhatott el! Így már csak egy félét szed!

Nem tudjuk elégszer leírni és elmondani, hogy mennyire hálásak vagyunk, hogy Bogi ennyire jól van! Hálásak vagyunk a GOKI minden dolgozójának akik nagyban hozzájárultak gyógyulásához és Istennek, hogy megélhetjük ezt a csodát.És természetesen nektek, akik rendületlenül imádkoztatok és gondoltatok ránk! Nélkületek ez nem így történt volna. Köszönjük, hogy mellettünk álltatok a nehéz időkben is. 

Örülnénk, ha boldogságunkban is osztoznátok!

Ezért szeretettel hívunk és várunk Bogi keresztelőjére, ami egy hálaadó mise keretében lesz 2016. december 4-én 16:00-tól a Kelenföldi Szent Gellért Plébánián. (1115  Budapest, Bartók Béla út 149.)

Nagyon örülnénk, ha velünk tudnátok ünnepelni!

Utána ne szaladjatok el, folytassátok velünk az ünneplést a helyszínen egy kis agapé keretében!

Várunk Titeket!

Anna és Bence